Templomok

 Múlt héten elmentünk kirándulni egy közeli, buddhista templomkomplexumnak otthont adó hegyre. Ilyen templomok régen (~600 éve) a települések központjában is gyakran előfordultak, de a Joseon <dzsószan> királyság idején a könnyen elérhetőket lerombolták, mert a buddhizmus egy jó időre kiment a divatból. A túraútvonal elejére városi busszal el lehet jutni. Innen vérmérséklettől függően hosszabb-rövidebb útvonalaknak vághat neki az ember. Mi egy közepes hegymászást vállaltunk, a végén a templomokkal. Valamiféle buddhista ünnepnap volt, mert nagyon sok, főként idősebb helyi mászott velünk, korukhoz mérten irigylésre méltó állóképességgel.

Jézus és versenyző csirke a buddhista templom tövében

Ettünk egy kis kacsalevest

A második héten kipróbáltunk néhány zenés szórakozóhelyet is a downtownban. A két legmenőbb a Frog és a G2, ide csak súlyos ezrek lecsengetésével lehet bejutni. Az életkort is viszonylag komolyan figyelik. Az alapterület viszonylag pici, a tömeg pedig általában iszonyatos, halkonzerv buli megy a korahajnali órákig. Akkorra csak a keménymag marad meg, és sokkal kényelmesebbé válik a parti. A közönség szinte teljesen korahuszonévesekből áll. Sokan egyedül táncolnak, mások meg nem is táncolnak, hanem megdöbbentő módon a telefonjukat bütykölik. Egy helyi barátunktól megtudtuk, hogy az ilyenek ismerkedni, beszélgetni járnak a klubokba. Utóbbit nehéz elképzelni, mert a hangerő gyakran a fájdalomküszöb fölött van, sokkal hangosabb, mint bárhol, ahol eddig voltam. A zene egyébként nekem tetszett, teljesen up-to-date nyugati számok mentek picit remixelve, és néha betoltak egy fajin lokál hitet is. A konstancai származású Alexandra Stan slágere nagy vidámságunkra különösen népszerűnek tűnt.

A harmadik héten ellátogattunk a Daegui Nemzeti Múzeumba. Ingyenes belépés, és szépen rendezett, angol feliratos termek. Tárlaton vannak történeti leletek a paleolitikumtól, arisztokratikus ruházkodás, buddhista képzőművészet, valamint a jelenkori koreai ábécé, a hangul fejlődéséhez kapcsolódó iratok. 

Bódhisattvák

Levél a tizenhetedik századból

Kőkor - bronzkor terem

Királynői öltözet

Sárkány zászlórúd végére

Koronák

Hímzett sárkány

Ruhák egy éves szülinapi szertartásra

Régi és vadi új vallási szövegek

Japán, maláj, koreai, amerikai és francia ismerősökkel a múzeum kertjében

Marhahús grill, elég jó volt

Szakmai gyakorlat

Viszonylag hamar sikerült kapnunk lehetőséget, és múlthét pénteken el is mentünk a koordinátor hölggyel a céghez. Maga a hely jó messze van a campustól, bő 1 óra kell, hogy odaérjünk. A bemutató nap nagyon tetszett, az ezt követő nap már kevésbé. Még ők se tudják, hogy mit tudnánk csinálni, így érdekes lesz, de bízunk benne, hogy a közeljövőben változik a helyzet. Addig legyen itt egy kép, hogy hogyan "dolgozunk".

Első napok

A játszótér nem csak gyerekeknek van

Érkezésünk utáni első héten esténként sétálgattunk kicsit az egyetem körül. Közelben folyik egy kisebb folyó,  jártunk egyet a partján. Végig gumis burkolatú bicikliút megy mellette, amin futni is kényelmes, és párszáz méterenként van néhány húzódzkodó rúd, meg egyéb tornaszer.
Ami meglepő volt, hogy minden korosztály bőven képviselve volt, fiatalabb arcok bicikliztek, fekvőtámaszoztak, a ráncos nénik meg bőszen gyorsgyalogoltak meg sétálgattak.

Szaxofon és playback segítségével szórakoztatta az esti sportolókat

Az embereken egyébként látszik, hogy ügyelnek az egészségre, a koreai kövér testalkat olyan átlagos magyarnak felel meg. Illetve az arcokat nézve igen nagy bajban van az ember, ha az életkort szeretné megállapítani, alaposabb vizsgálat után is tudtunk 15 évet tévedni lefelé.

Sok a keresztény templom - ez egy régebbi darab

Egyik lap lenéztünk "downtownba", ahol az élet van. Boltokkal tömött félig-sétálóutcák (autók azért el-el mennek), pár sokemeletes pláza, meg szórakozóhelyek otthona. Olyan, mint egy városrésznyi Váci utca. Megtalálható minden amerikai frencsájz, (mint meki, meg burger), és olyanok is, amik nem (Baskin Robbins). Összefutottunk az atlétikai vb kabalafigurájával is, fotózkodtunk.

Starbucks is megvan, drága, mint otthon

A vb állatka, nem fázhatott nagyon a 25 fok-90% páratartalomban

Pláza belülről - kis alapterület, sok emelet az általános

Downtown utcái

Ijesztő próbababák, ilyenből sok van

Park a belvárosban

Csodaszarvas

A város egyik látványossága a gyógynövénypiac, oda is benéztünk. Kis boltocskák, mindenféle gyökerekkel a kirakatban, és átható ginzeng szag. Itt találtunk egy kis pihenőhelyet, ahol olvasni lehetett a különböző gyógyfüvekről, meg lehetett venni belőlük készült főzetet. Vettünk egy-egy üveggel, nagyon rossz volt (100% ginseng íz), viszont a nyilvános gyógyhatású lábfürdő igen jól esett.

Gyógynövényes pihenőhely

Élvezzük a lábfürdőt

Japán turistacsoport is csatlakozott

Első poszt

A háttér: BME-s villamosmérnök karos srácok vagyunk, négyen, és nyertünk egy Dél-koreai ösztöndíjat 4 hónapra. Élményeinkről, tapasztalatainkról szól ez a blog.

Aug. 27-én érkeztünk meg a szöuli Incheon reptérre összesen 14 óra utazgatás után, enyhén kómás állapotban. Nagyon tiszta, csillvill volt minden. Az épületkomplexum futurisztikus hangulatot árasztott, az íves üvegtető, meg a beszélő futópadló mind jelezte, hogy elég nagy távolságot repültünk otthonról.

A bevándorlási ellenőrzés viszonylag rövid volt, utána a reptéri expressz vonatjárattal 42 perc alatt bementünk a vonatpályaudvarra (messze van a reptér a várostól). A Daegu városában levő Kyungpook egyetemre szól az ösztöndíjunk, ez az ország délkeleti részében van, kb 260 km volt az út. Mivel a KTX nevű 300 km/h-val közlekedő gyorsvonattal mentünk, hamar ment. A jegyeket egyszer sem ellenőrizték, valószínűleg senkinek nem fordul meg a fejében a bliccelés, csakúgy, mint Magyarországon. Ha.
 
A daegui pályaudvaron már vártak a "buddy"-k. Minden külföldi cserediák automatikusan kap egy helyi tanulót, aki segít az ügyes-bajos dolgok elintézésében, beilleszkedésben, meg egyébként is, havernak. Irány az egyetem taxival. Jó nagy dugó volt, mert éppen zajlott az atlétikai világbajnokság, és a hosszútávú futó számok miatt sok utca le volt zárva. A taxisok nagy többsége meglehetősen őrült módon vezet, csak az erős gáz és a tövig fék fokozatokat ismerik.

A szálláshelyünk az egyetem egyik kollégiuma. Extra, hogy a szobákon nem kulcsos, hanem pin kódos a zár (ami természetesen zenél minden nyitás/zárás alkalmával). Továbbá a kollégium épületébe és a menzára való bejutáshoz a kézfej érhálózata alapján azonosít egy ketyere, mint a science fictionban. Sajnos gyakran többször kell vele próbálkozni, elsőre nem ereszt.

Érkezés után pár napig még a jetlaggel küzdöttünk a sok adminisztrációs futkározás közben, ám amint kicsit csillapodtak a dolgok rögtön elindult a kulturális élet, elindultunk valami kocsmafélét keresni. Mint hamar megtudtuk, Koreában mindenhol, ahol alkoholt szolgálnak fel, automatikusan és ingyen jár rágcsálnivaló hozzá, amit szorgosan után is töltenek. Továbbá a helyi nemzeti ital, a szodzsu ijesztően olcsó, egy nullaharminchármas üveg 1500 won körül mozog, ami kevesebb, mint 300 forint. Kell még tudni, hogy 20%-os, és rögtön levonhatók a következtetések. Ízre megszólalásig vodka, talán egy picit édeskés néha. A drágább fajta rizsből készül, az olcsóbb édeskrumpliból és tápiókából, plusz némi édesítő. A sör viszont sajnos nem annyira jó, és drágább is picit, mint otthon.
Kulturális feature, hogy senki nem önt alkoholt magának, illetve a önteni, és fogadni is két kézzel kell, a tisztelet jeléül.

Söröznek a srácok

Rajtunk kívül még igen sok külföldi cserediák érkezett, a teljesség igénye nélkül Japánból, Kínából, Tájföldről, Lettországból, Bulgáriából, Oroszországból, Lengyelországból, Franciaországból, Németországból, Hollandiából, Amerikából. Velük az egyetem és helyi önkéntes diákok által szervezett összejöveteleken picit jobban összeismerkedtünk, majd közösen mentünk kocsmázni. Az ember bárhol jár, legtöbbször eléggé megnézik a fura nyugati fejét, ám mindig nagyon kedvesen és érdeklődően közelednek a helyiek, mindenki spanolni akar velünk, bárokban is könnyű új ismerősöket szerezni.

Hamarosan jön update képekkel.